MI az óvodában: használjuk-e, ha nem, miért?

Kis kezek - nagy algoritmusok: az MI támogat, az óvodapedagógus kísér

A mesterséges intelligencia és a digitális technológiák már nem csak az iskolák vagy a felsőoktatás témái. Egyre gyakrabban jelennek meg az óvodai neveléssel kapcsolatos szakmai beszélgetésekben is: fejlesztő alkalmazások, „okos” eszközök, adaptív digitális megoldások formájában.

Ilyenkor sokszor az a kérdés hangzik el: szabad-e, érdemes-e, nem túl korai-e. Ezek fontos kérdések, de nem a legfontosabbak.

Óvodáskorban ugyanis a technológia nem pusztán eszköz. A gyermek számára élmény, kapcsolat, jelentés. Egy „beszélő” vagy reagáló digitális eszköz nem programként jelenik meg, hanem valamiként, akihez viszonyulni lehet. Ez életkori sajátosság, nem hiba.

Éppen ezért az óvodai nevelésben nem működik az a logika, hogy „a technológia adott, majd alkalmazkodunk hozzá”. A gyermek fejlődési ritmusa, érzelmi biztonsága és kapcsolati tanulása nem igazítható algoritmusokhoz.

A gyermekközpontú technológiai realizmus abból indul ki, hogy a technológia jelen van, de nem mindegy, milyen feltételekkel. Nem tiltásról van szó, hanem tudatos óvodapedagógiai döntésről: mi szolgálja valóban a gyermeket, és mi nem.

Ez a szemlélet segít abban, hogy az óvodai nevelés megőrizze emberi, kapcsolati és érzelmi alapjait akkor is, amikor digitális eszközök kerülnek a közelébe.