Amikor a digitális eszköz válaszol: ki segít a gyermeknek megérteni?

Szülőként ma már természetes, hogy a gyermekünk digitális eszközökkel is találkozik. Mesét hallgat egy alkalmazásból, játszik egy interaktív játékkal, esetleg olyan digitális eszközzel, amely „reagál” rá: dicsér, javít, javasol. Sokszor örülünk ennek, hiszen úgy érezzük, a gyermek tanul, fejlődik, ügyesedik.

De van egy kérdés, amely ritkábban kerül szóba:mit ért meg ebből az élményből a gyermek?

Az óvodáskorú gyermek még nem úgy gondolkodik, mint egy felnőtt. Nem tudja, mi az algoritmus, nem érti a technológia működését. Ő csak azt érzékeli, hogy az eszköz válaszol. És amikor valami válaszol, a gyermek jelentést társít hozzá.

Nem technológiát lát, hanem „valamit”, ami figyel rá.

Ez önmagában nem probléma. De vajon van-e mellette felnőtt, aki segít értelmezni ezt az élményt.

A tanulás nem az eszköznél kezdődik

Óvodáskorban a tanulás nem információgyűjtés. A gyermek nem adatokat „vesz fel”, hanem tapasztalatokat él át. Ezekhez a tapasztalatokhoz érzelmek, benyomások és következtetések kapcsolódnak.

Ha egy digitális eszköz azt jelzi vissza, hogy „ügyes voltál”, a gyermek könnyen úgy érezheti:

·       akkor jó, ha az eszköz ezt mondja,

·       akkor nem jó, ha nem reagál.

Ha nincs ott egy felnőtt, aki ezt segít értelmezni, a gyermek saját magára vonatkoztatja a visszajelzést. Így a digitális technológia észrevétlenül befolyásolhatja az önbizalmát, anélkül hogy ezt bárki szeretné.

Mit jelent az értelmező kísérés?

Az értelmező kísérés talán azt jelenthetné, hogy elmagyarázzuk a technológiát. De sokkal inkább azt, hogy jelen vagyunk, és segítünk a gyermeknek megérteni, mi történt.

Ez lehet egészen egyszerű:

·       kimondjuk, hogy az eszköz csak segít, nem dönt,

·       megerősítjük, hogy a gyermek értékét nem az eszköz visszajelzése határozza meg,

·       megkérdezzük, ő mit gondol, mit érzett közben.

Ilyenkor a tanulás nem az eszközből, hanem a beszélgetésből születik.

Mi ebben a szülő szerepe?

Szülőként nem kell szakértőnek lennünk a mesterséges intelligenciában. A legfontosabb szerepünk nem technikai, hanem kapcsolati.

A gyermeknek nem arra van szüksége, hogy mindent megmagyarázzunk. Arra van szüksége, hogy érezze: nincs egyedül az élményeivel. Hogy van valaki, aki segít megérteni, mi történt, és mi mit jelent.

Ha ezt a kísérést megadjuk, a digitális világ nem elvesz a gyermek fejlődéséből, hanem egy újabb olyan terület lesz, ahol biztonságban tanulhat.

A digitális eszközök maradnak velünk. De a tanulás nem költözik át beléjük. A tanulás ott történik, ahol figyelem, kapcsolat és beszélgetés van.

És ebben a szülő szerepe pótolhatatlan.

Okosóvoda FB oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=61581179361863