ONOAP és promptolás: nem a mesterséges intelligencia a lényeg, hanem az óvodapedagógus kérdései

Az elmúlt időszakban egyre többször találkozunk a mesterséges intelligencia és például a ChatGPT nevével az oktatás és a nevelés világában. A szakmai beszélgetések jelentős része azonban gyakran magáról a digitális technológiáról szól: milyen alkalmazást használjunk, mire képes a rendszer, milyen új funkciók jelentek meg.

Óvodapedagógusként azonban talán érdemes egy lépéssel hátrébb lépnünk, mert lehet még arról beszélgetnünk, hogy használunk-e mesterséges intelligenciát. De inkább már arra kell fokuszálnunk, hogy tudunk-e jól kérdezni.

A prompt valójában pedagógiai eszköz

A mesterséges intelligencia rendszerei nem önállóan dolgoznak. A kapott eredmény minősége nagymértékben függ attól, hogy milyen utasítást, kérdést vagy feladatot fogalmazunk meg számukra. Ezt nevezzük promptnak. A promptolás ezért nem elsősorban informatikai tevékenység, hanem egyfajta pedagógiai gondolkodási folyamat.

Amikor például egy fejlesztő mesét szeretnénk készíteni az együttműködés témájában, először nekünk kell tisztáznunk: Mi a fejlesztési cél? Milyen életkorú gyermekek számára készül a mese? Milyen helyzetre szeretnénk reflektálni? Milyen érzelmi üzenetet szeretnénk közvetíteni?

A mesterséges intelligencia csak ezután következik. Ebben az értelemben a jó prompt nem más, mint a pedagógiai szándék pontos megfogalmazása.

Az ONOAP és a promptolás kapcsolódása

Az ONOAP egyik alapvető sajátossága, hogy nem kész recepteket ad az óvodapedagógusok kezébe. Olyan keretet nyújt, amelyben az intézmények és az óvodapedagógusok saját szakmai autonómiájukra építve alakíthatják ki nevelési gyakorlatukat.

Érdekes módon a jó promptolás is hasonló logikát követ, mert nem helyettesíti a szakmai döntéseket, nem váltja ki az óvodapedagógust és nem mondja meg, mit kell gondolnunk. Viszont segíthet abban, hogy gyorsabban és több alternatívát figyelembe véve tervezzünk, szervezzünk vagy készítsünk pedagógiai tartalmakat.

A promptolás tehát nem az ONOAP alternatívája, inkább egy új eszköz lehet annak gyakorlati megvalósításához.

Három terület, ahol a promptolás már ma is használható

Mesélés és anyanyelvi nevelés

Az óvodapedagógus rövid idő alatt készíthet olyan fejlesztő meséket, amelyek egy adott csoport aktuális szükségleteihez kapcsolódnak. Például: együttműködés; konfliktuskezelés; érzelmek felismerése; szabálytudat kialakítása.

A mese természetesen nem helyettesíti az óvodapedagógust, a történet kiválasztása, értelmezése és feldolgozása továbbra is szakmai feladat marad.

Projekttervezés

A projektpedagógia az óvodai nevelés egyik meghatározó eszköze. Egy jól megfogalmazott prompt segítségével néhány perc alatt készülhet: ötnapos projektterv; tevékenységjavaslat; eszközlista; differenciálási ötlet; záró programterv. Az óvodapedagógus szerepe itt sem csökken: ő választja ki, adaptálja és alakítja a javaslatokat a saját csoportjának megfelelően.

Szülői kommunikáció

Sok óvodapedagógus számára a szülői tájékoztatók, levelek vagy programismertetők elkészítése jelentős időráfordítást igényel. A mesterséges intelligencia segítségével gyorsabban készülhetnek olyan szövegvázlatok, amelyek partneri hangvételűek, közérthetők és a családok bevonását támogatják.

A technológia mögött továbbra is az ember áll

A mesterséges intelligencia korában könnyű azt gondolnunk, hogy a legfontosabb tudás maga a digitális technológia ismerete, az óvodai nevelés világában azonban továbbra sem az algoritmus a központi szereplő. A központban a gyermek áll. a pedagógiai célok állnak, a kapcsolat áll, s játék áll.

A promptolás értéke nem abban rejlik, hogy egy program szöveget ír helyettünk, hanem hogy segít tudatosabban megfogalmaznunk saját szakmai kérdéseinket, céljainkat és szándékainkat. Ezért is érdemes a mesterséges intelligenciára egy olyan új „pedagógus munkatársként” tekintenünk, amelynek minősége végső soron azon múlik, milyen kérdéseket teszünk fel neki.