Online továbbképzés vagy jelenléti forma? Amit egy friss kutatás elárul az óvodapedagógusok igényeiről
A járvány évei alatt az online térbe kényszerült szinte minden szakmai továbbképzés – így az óvodapedagógusoké is. Sokan akkor találkoztak először webináriummal, Zoom-linkkel, digitális jegyzeteléssel. Most, hogy évek teltek el azóta, jogos a kérdés: megmaradt-e ez a forma, vagy inkább csak egy átmeneti kényszermegoldás volt? Egy friss osztrák kutatás pontosan erre keresi a választ – és az eredmények sokat elárulnak arról, hogyan gondolkodnak a kisgyermeknevelők a saját szakmai fejlődésükről.
A kutatók 235 osztrák óvodapedagógust és kísérő szakembert kérdeztek meg arról, milyen tapasztalataik voltak az online és a jelenléti továbbképzésekkel. A válaszok alapján az egyik legfontosabb tanulság az, hogy az online forma nem múló divat: 2020 végén a megkérdezettek fele már részt vett valamilyen digitális képzésen, 2022-re pedig ez az arány 90% fölé emelkedett. Vagyis az, ami kényszerűségből indult, mára a szakmai továbbképzés természetes részévé vált.
Miért szeretik az óvodapedagógusok az online képzést?
A kutatásban részt vevők a webináriumokat (élő, valós idejű online képzéseket) kedvelték a leginkább – ezt választotta a válaszadók csaknem fele. A legtöbben az időmegtakarítást és a rugalmasságot emelték ki: nem kell utazni, nem kell parkolóhelyet keresni, és a képzés a saját, megszokott környezetben zajlik, ami sokak szerint nyugodtabb, koncentráltabb figyelmet tesz lehetővé.
„Mert nem zavarnak idegen emberek és a szokatlan környezet, és úgy tudom berendezni a munkahelyemet, ahogy szeretném.” – egy kutatásban résztvevő pedagógus
Sokan arról is beszámoltak, hogy a képzés alatti szünetekben el tudtak intézni háztartási teendőket, nem kellett külön gyermekfelügyeletet szervezniük, és probléma esetén azonnal elérhetők maradtak a családjuk vagy a munkahelyük számára. Emellett a képzés témáját immár az érdeklődésük, nem pedig a lakóhelyükhöz való közelség alapján választhatták meg – ez pedig azt is jelentette, hogy távolabbi régiókból érkező kollégákkal is kapcsolatba kerülhettek.
Amit viszont hiányoltak
Ugyanakkor a kutatás nem festi rózsásra a képet. Sokan hiányolták a személyes jelenlétet igénylő gyakorlati elemeket – például amikor egy konkrét pedagógiai módszert (a válaszadók egy Montessori-gyakorlatot említettek) élőben kellett volna kipróbálni. Mások a spontán, élő beszélgetések hiányát nehezményezték: online nehezebb kérdezni, nehezebb a képzőnek reagálnia, és hiányzik a testbeszéd, a szemkontaktus.
„Jelenléti képzésen a képző jobban tud reagálni a résztvevőkre. Jobb a párbeszéd, a résztvevők szívesebben kapcsolódnak be.” – egy kutatásban résztvevő pedagógus
Felmerültek fizikai panaszok is – fejfájás, hátfájás, szemfáradtság –, amelyeket a hosszú képernyő előtt töltött idő és a mozgáshiány okozott. És persze nem szabad megfeledkezni azokról sem, akiknek egyáltalán nincs otthon megfelelő eszközük vagy internetkapcsolatuk: számukra az online képzés nem lehetőség, hanem kizáró tényező.
Mi tanulság ebből az intézmények és a képzők számára?
A kutatók hat gyakorlati javaslatot fogalmaztak meg, amelyek jól hasznosíthatók bármely, kisgyermeknevelőknek szóló képzési program tervezésekor:
● Az online képzés remek eszköz lehet a csapatépítésre is, ha a tartalom illeszkedik a csapat aktuális igényeihez.
● A képzők digitális-didaktikai felkészültsége kulcsfontosságú – ez erősen befolyásolja a résztvevők motivációját.
● Érdemes tudatosan építeni a szociális jelenlétre: bemelegítő gyakorlatokkal, bekapcsolt kamerával, egyértelmű online etikettel.
● A pedagógusok médiakompetenciájának fejlesztése önmagában is megérne egy külön képzési témát.
● A résztvevőknek megfelelő technikai háttérre van szükségük: stabil internet, alkalmas eszköz, nyugodt munkakörnyezet.
● A képzési kínálatot didaktikailag megalapozottan érdemes összeállítani, a célcsoport médiakompetenciájának előzetes felmérésével.
Miért fontos ez nekünk, az Okosóvoda olvasóinak?
Ez a kutatás nem a digitális eszközök gyerekek körében történő használatáról szól, hanem arról, hogyan tanulunk mi, felnőtt szakemberek a digitális térben. Pontosan ez az a kérdés, amivel az Okosóvoda is nap mint nap foglalkozik: hogyan válhat a technológia valódi támogatássá egy óvodapedagógus mindennapjaiban – legyen szó akár a gyerekekkel végzett tevékenységekről, akár a saját szakmai fejlődésünkről. A kutatás egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy a digitális és a személyes jelenlét nem egymás ellenfelei, hanem együtt, egymást kiegészítve tudják a legjobban szolgálni a szakmai fejlődésünket.
Te hogyan látod? Szívesebben vennél részt élő, jelenléti képzésen, vagy inkább az otthoni, online formát választanád? Oszd meg velünk a tapasztalataidat kommentben!
Hasonló tartalmakért keresd fel az Okosóvoda Facebook oldalát.
Az eredeti tanulmány magyar nyelvű kivonata és az angol nyelvű eredeti tanulmány >>>
A cikk alapjául szolgáló kutatás: Pölzl-Stefanec et al., Journal of Research in Childhood Education (Taylor & Francis), https://doi.org/10.1080/10901027.2025.2465756
Comments