Miért nem jó az „önálló digitális elmélyülés” óvodáskorban? Az élménykísérés szerepe

Kis kezek, nagy algoritmusok – az MI támogat, az óvodapedagógus kísér

A digitális eszközökkel kapcsolatban gyakran halljuk, hogy akkor „jó”, ha a gyermek elmélyülten, hosszabb ideig foglalkozik vele. Ez az elképzelés azonban elsősorban iskoláskorú vagy felnőtt felhasználókra épül. Óvodáskorban egészen más a helyzet.

A kutatások szerint a kisgyermekek digitális élményei nem választhatók el a felnőtt jelenlététől. Az érzelmi szabályozás, a jelentésalkotás és a társas tanulás mind olyan területek, ahol az óvodapedagógus szerepe megkerülhetetlen. Ezért került előtérbe az a megközelítés, amely az „önálló elmélyülés” helyett élménykísérésről beszél.

Az élménykísérés azt jelenti, hogy a gyermek nem egyedül „merül bele” az MI-alapú élménybe, hanem az óvodapedagógus kísérésével. Az óvodapedagógus figyeli a gyermek reakcióit, kérdez, megnevez érzéseket, összekapcsolja a digitális történéseket a valós élményekkel, és szükség esetén megszakítja az interakciót.

Ez nem a technológia elutasítása, hanem annak pedagógiai keretbe helyezése. Az MI így nem elszigetelő tényezővé válik, hanem a közös gondolkodás, a beszélgetés és a játék kiindulópontjává. A hangsúly nem az eszközön, hanem a kapcsolaton van.

Az élménykísérés szemlélete segít abban, hogy az óvodapedagógus szakmai döntései láthatóvá és kimondhatóvá váljanak. Megerősíti azt az alapelvet, hogy az óvodában a technológia soha nem önmagában, hanem mindig pedagógiai kíséréssel értelmezhető.