Az MI nem dönt helyettünk, hanem felerősíti a pedagógiai felelősséget

Kis kezek, nagy algoritmusok -  az MI támogat, az óvodapedagógus kísér

A mesterséges intelligencia megjelenése az óvodai nevelésben sokszor technológiai kérdésként kerül szóba: mit tud az eszköz, mire alkalmas, mennyire „okos”. Pedagógiai szempontból azonban ennél sokkal fontosabb kérdés merül fel: ki és milyen elvek mentén dönt az alkalmazásáról?

A nemzetközi szakmai diskurzus egyre világosabban fogalmaz: az óvodai MI-használat nem technikai, hanem normatív pedagógiai döntések sorozata. Amikor egy óvodapedagógus eldönti, mennyi ideig használható egy MI-alapú eszköz, egyéni vagy csoportos formában, felnőtt jelenlétével vagy anélkül, valójában értékek mentén dönt. A gyermek jólléte, érzelmi biztonsága, fejlődési sajátosságai és a közösségi élménye mind jelen vannak ezekben a döntésekben.

Fontos felismerés, hogy az MI nem semleges. A technológia működésébe beépülnek bizonyos elképzelések a tanulásról, a figyelemről, a „jó” reakcióról. Éppen ezért az óvodapedagógus szerepe nem csökken, hanem erősödik: neki kell pedagógiai jelentést adnia az eszköz használatának, és szükség esetén határt szabnia annak.

Ez a megközelítés felszabadító is lehet. Nem azt jelenti, hogy „kötelező haladni a technológiával”, hanem azt, hogy a pedagógiai értékek maradnak az első helyen, és az MI ezekhez igazodik. Ez pedig fontosabb annál, mint hogy használunk-e MI-t az óvodában. Inkább az számít, hogyan maradunk közben pedagógusok.