Az algoritmusokat gyakran technikai infrastruktúraként értelmezzük, pedig társadalomtudományi és pedagógiai szempontból ennél jóval többről van szó. Az algoritmusok kulturális szelekciós mechanizmusok is.

 

A platformalapú környezetben nem minden tartalom válik egyformán láthatóvá. Az ajánlórendszerek kiválasztanak, rangsorolnak és előnyben részesítenek bizonyos mintázatokat. A gyermeki tapasztalat így egyre inkább előstrukturált médiakörnyezetben szerveződik. Ez különösen fontos a kisgyermekkorban, amikor a világértelmezés alapvető sémái formálódnak.

 

A ChildTech antropológiai megközelítés ebből a szempontból azt hangsúlyozza, hogy a digitális környezet nem semleges háttér. atanulás egyik aktív szervezőjévé vált. Az algoritmikus enkulturáció három szinten működik: interperszonális kulturális közvetítés, digitális mediáció, algoritmikus szelekció.

 

A harmadik szint különösen problematikus, mert a szelekció logikája gyakran láthatatlan marad. A gyermek nem érzékeli, hogy a tartalomrendezés mögött adatvezérelt predikciós mechanizmusok állnak. Ezért válik kiemelten fontossá az óvodapedagógus interpretatív szerepe.

 

Az óvodapedagógus ma már nemcsak a kulturális minták átadója, hanem a digitális élmények értelmezője is. Feladata bővül azzal, hogy emberi kontextusba helyezze az algoritmikusan szervezett tapasztalatokat.

 

Az oktatási MI-kutatások számára ez azért jelentős, mert a mesterséges intelligencia pedagógiai hatásai nem kizárólag az intézményes oktatás felsőbb szintjein kezdődnek. Az algoritmikus világértelmezés alapjai sok esetben már a koragyermekkorban kialakulnak.

​

Kis kezek, nagy algoritmusok - az MI támogat, az óvodapedagógus kísér.

 

A poszthoz kapcsolódó blog : https://www.okosovoda.com/post/gyermekek-algoritmusok-%C3%A9s-kult%C3%BAra-hogyan-tanulj%C3%A1k-ma-a-vil%C3%A1got-az-%C3%B3vod%C3%A1sok