Sokan úgy kezdik a ChatGPT használatát, hogy választ várnak tőle. Ez természetes. Gyors szöveg, ötlet, összefoglaló, magyarázat, ezek valóban hasznos funkciók. De minél többet dolgozunk vele, annál inkább látszik: az igazán értékes használat nem ott kezdődik, amikor az MI válaszol, hanem amikor segít pontosítani a kérdést.

 

A kommentben elérhető, feltöltött ChildTech antropológiai tanulmány is ilyen gondolkodási folyamat eredménye. A kiinduló kérdés egyszerűnek tűnt: mi az MI helye az óvodai nevelésben? De a válasz gyorsan mélyebb lett. Nemcsak arról van szó, hogy használhat-e az óvodapedagógus digitális eszközöket, nemcsak arról, hogy milyen appok, játékok vagy platformok jelennek meg a gyermekek környezetében. Hanem arról is, hogy a gyermek hogyan tanulja meg a világot egy olyan korban, ahol a tapasztalat egy részét már algoritmusok szervezik. Ez már nem pusztán pedagógiai kérdés, kulturális antropológiai, digitális etikai és társadalomtudományi kérdés is.

 

A ChatGPT ebben a folyamatban nem a szerző helyett gondolkodó gép. Inkább egyfajta intellektuális munkatárs lehet: segít fogalmakat tisztázni, struktúrákat felépíteni, célcsoportokra fordítani, nyelvi és logikai alternatívákat kipróbálni.

De a legfontosabb területek továbbra is emberiek: milyen kérdést teszünk fel, milyen értékrendből indulunk ki, milyen szakmai felelősséget vállalunk, és hogyan ellenőrizzük a kapott válaszokat.

 

Ezért számomra a ChatGPT használata nem technológiai trükk, hanem reflektív gondolkodási gyakorlat

 

Ti tapasztaltátok már, hogy egy jó prompt valójában a saját gondolkodásotokat is pontosítja?

 

Kis kezek, nagy algoritmusok - az MI támogat, az óvodapedagógus kísér.

​

A poszthoz kapcsolódó blog : https://www.okosovoda.com/post/gyermekek-algoritmusok-%C3%A9s-kult%C3%BAra-hogyan-tanulj%C3%A1k-ma-a-vil%C3%A1got-az-%C3%B3vod%C3%A1sok